4.nap - 2024.07.14. vasárnap

Csorgókő panzió, Madarasi Hargita

FOTÓK

A kellemesen hűvös éjszaka után még a reggelit is kicsit fázósan költötte el a csapat. 

A jubileumi táboros sapkák kiosztásakor már érezni lehetett a nap erejét. Így indult el a csapat Ivó felé, a Madarasi Hargitára.

Az út legnagyobb részét traktor húzta pótkocsin tette meg a csapat - ami jól összerázza a társaságot, vgyis klassz csapatépítő program. :) A Madarasi túristaháztól azonban egy kb. 45 perces, folyamatosan emelkedő terepen, leginkább tűző napon kellett megtenni, hogy felérjünk a Madarasi Hargita 1801 m magas platójára. A székelyek Szent hegye az összmagyarság búcsújáró hegyévé vált, amit a széles hegytetőn felállított, nemzeti szalagokkal díszített kopjafák is jeleznek. 

Ha ott járunk, mindig gondolunk Szonjára, a dunakeszi diáklányra is, aki azt kérte, hogy ide vezessen utolsó útja. Két éve diáktársai és néptáncos társai kíséretében lelt itt örök nyugalomra. 

A felfelé út kellemes volt, még ébredezett az erdő, még benne volt az éjszaka hűvös párája. Visszafelé azonban már égető napsütésben traktoroztunk, ezért is tettek kiváló szolgálatot a reggel kiosztott tábori baseball sapkák. 

Egy utlsó megállóval frissültünk Zeteváralján. Ott van ugyanis a "fagyigyár". Az itteniek így nevezik a jégkrém gyártó üzemet. Mintaboltjában számtalan lehetőség volt, mindenki kedvére válogathatott a jégkrémek és a fagylatcsodák között. Érdemes megnézni a fotókon, hogy minden plusz lehetőség szabadon kint votl a pulton: lehetett sokféle öntetttel, cukordrazsékkal dúsítani a hideg kalóriabombát. 

A vacsora ismét nagyon finom volt, mondhatni pazar, mert még desszertet is kínáltak nekünk - vendéglátóink nagyon kitettek magukért. Köszönjük nekik.

Vacsora után közösen néztük meg az EB döntőt. Igaz, csak románul, de a sport ereje mindent legyőz. 

FOTÓK

Diákszemmel ugyanez:

Következő napon megízleltük a magaslati levegőt. Reggeli után változatosság kedvéért nem busszal, hanem egy traktor utánfutóján tettük meg a napi utat. Lassan, komótosan haladtunk felfelé a Hargitára, az út két oldalán sűrű fenyőerdők, sziklás domboldalak, időnként kilátópontok voltak káprázatos panorámával. A parkolóból gyalog folytattuk az utat. A sziklás talaj ellenére töretlenül masíroztunk felfelé, a csúcs irányába. Úticélunk percről percre közelebbinek tűnt, és hatalmas ujjongással ünnepeltük, mikor végre elértük azt. Fent elképesztő panoráma volt a jutalmunk. Körbejártuk a tetőt, megcsodáltuk a kereszteket, és lázasan kerestünk egy Dunakeszi emléktáblát. Lefelé már sokkal ütemesebben haladtunk, a traktor platójáról boldogan integettünk a szembe elhaladó, mosolygó, dudáló autósoknak. A gyönyörű túrát egy fagylalt különlegességel koronáztuk, majd visszatértünk a szállásra. Itt kihasználtuk a hatalmas udvart, és összemértük erőinket a futball pályán. Az izgalmas mérkőzésnek csupán az éhség vetett véget. Vacsora után mindenki lezuhanyozott, majd pizsamában újra összegyültünk az étkezőben, hogy közösen megnézzünk egy újabb idegörlő mérkőzést, az EB döntőt.