2. nap - 2024.07. 12. Al-Duna
2. nap - 2024.07.12. péntek
A tegnap esti vacsora, a szülinapos köszöntése, a fürdés, a
napi események átbeszélése kicsit elhúzódott, ezért a napi összefoglaló is csak
ma kerül fel a blogra.
A reggeli készülődés zökkenőmentesen zajlott: a segítők
pontosan érkeztek a konyhába, gyorsan feltalálták magukat. Mindenki időben
felébredt (hogy ki mennyit aludt, az legyen az ő titka), megreggelizett,
készített magának szendvicset és 8.30-kor már a buszon ült.
Úton vagyunk Gyulafehérvárra, ahol találkozunk a kísérőnkkel
és megyünk tovább az Al-Dunára.
Szászsebes, Szászváros érintésével haladtunk Kenyérmező
északi részén. Ezen a környéken, Alkenyér falu határában aratta első győzelmeit
Kinizsi Pál a török felett.
Hátszeg után a buszból láttuk Sarmizegetuza romjait. Ez volt
Decebal dák uralkodó székhelye. A 2. század elején a rómaiak legyőzték a
dákokat, s a közelben felépítették Ulpia Traianat, Dacia tartomány székhelyét.
Utunkat délről végig kísérték a Szörényi-havasok vonulatai.
Néhány „kényszerpihenő” közbeiktatásával 14h körül érkeztünk
meg Orsovára, ahonnan a Duna partján haladtunk dél felé a Kazán-szoros felé. A
Kis-Kazán-szorosnál hajóra szálltunk, s innen a vízen mentünk tovább. Először
megtekintettük Decebál 21. század elején kősziklába faragott képmását. A hajónk
a Dunán először a folyásiránnyal szemben haladt dél felé: a tavaly még
látogatható katonai őrhely barlangját most csak kívülről láttuk, mert a
tavasszal beomlott egy része. A Széchenyi emléktáblánál fordultunk vissza a
Nagy-Kazán -szorosban. Az elnevezés a számtalan örvénytől származik: a mederben
lévő sziklák, zátonyok miatt létrejött „kavargásról” úgy gondolták, hogy a víz
mélyén fortyogó üstöktől van.
Mi úgy éreztük, hogy nem a vízben, hanem a parton van üst: a
busz hőmérője 41 fokot mutatott, amikor felszálltunk. Hazafelé ugyanazon az
úton tartunk. Természetesen elénekeltük az indulót is – egyre többen énekelték…


Megjegyzések
Megjegyzés küldése